Dj Szatmári:: Miért õt?

~Változnék ha lenne kinek

Túl késõ azt mondja minek

A szíve elszállt mára már mást szeret

Éreztem,hogy rám se figyel

Én bújnék hozzá még sem ölel

Hamis a szíve üres és jéghideg

Hova tünt ez a nagy szerelem?

Jól lecserélt csak fogom a  fejem

Azt sem hiszem el mit tõlem kérdezel

Ártatlanul nézhetsz nagy szemeiddel.

 

Refrén::

Miért õt akarom ?

Szállhatnék szabadon

Messze tõled felhõn át

Túl a falakon,feladom

Magamat kiadom

Mégis õ kell érzem s ezt már nem tagadom.

Éjszaka üres az ágyam rég

Nélküled gyötör a távollét

Annyit már nem érsz mit kérsz

Legyen hát vége jobb ha lelépsz.

 

Úgy is tudtam lessz valaki

Ki forró csókjait keresi

Színes nagy meséit mind elhiszi.

Írtam hozzá száz levelet

Nincs válasz és másra nevet.

Hova tünt ez a nagy szerelem?

Jól lecserélt csak fogom a fejem

Azt sem hiszem el,mit tõlem kérdezel

Ártatlanúl nézhetsz nagy szemeiddel.

 

Refrén::

Miért õt akarom?

Szállhatnék szabadon

Messze tõled felhõn át

Túl a falakon feladom

Magamat kiadom

Mégis õ kell érzem s ezt már nem tagadom,

Éjszaka üres az ágyam rég

Nélküled gyötör a távollét

Annyit már nem érsz,mit kérsz

Legyen hát vége jobb ha lelépsz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         Dj Szatmári feat Jukus::Súgj  egy titkot

 

 

 Csak egy hallk sóhaj száll,

Szívem bársonyos partján,

Te maradsz s te voltál

Érted szívem úgy kalapál,

Súgj egy titkot még,

Mitõl féltékeny az ég!

Míg tart az örökké,én csak veled lennék!

 

Refrén::

Én neked adom mindenem,hogyha kéred,

A világgal is harcolok csakis érted.

De tudod jól,hogy õrület amit kérek.

Õ fogva tart,s ezt akarom.

 

Csak a vágy dala szállt,

Képzelettel táncot járt.

Mikor õ érintett,

Lábam mindig úgy remegett .

Súgj egy titkot még,

Mitõl féltékeny az ég

Míg tart az örökké én csak veled lennék!

 

Refrén::2x

 

Én  neked adom mindenem,hogyha kéred,

A világgal is harcolok,csakis érted

De tudod jól,hogy õrület,amit kérek.

Õ fogva tart,s ezt akarom.

 

 

 

 

 

 

                        Cairo: Titkos csók

Rohan az idõ,soha meg nem áll

míg karomba zárlak én.

Az órát össze - vissza forgatnám,

néhány lopott percért még.

 

Refrén:

Kell egy titkos csók az ajkaimon!

Válsz nélkül marad a kérdés tudom:

tarthat,meddig lehet,

hogy összetörd a szívemet?

 

 

Egyszer eljön majd a búcsuzás,

te is új útra lépsz.

Nem fáj a tegnap hogy ha nem volt más,

ha ennyi volt és kész.

 

 

 

 

                              Cairo::Fogd a kezem

 

Hol jársz,mért nem vagy velem,

meddig tart hogy újra érezzem<

Hidd el,várom nagyon

És a szívem ajtaját nyitva hagyom.

Te lehetsz , aki ma belép,

Akit a szívembe zárok,ha eddig elér.

Mondd hát, mondd hogy mit akarsz!

Ma mindent megkaphatsz!

 

Refrén::

Fogd a kezem ma éjjel húzz magadhoz!

Tiéd lehet a szívem,ha úgy akarod.

Belehalok,hogyha átölelsz,

ha átölelsz.

 

 

Neked adok egy õrült éjszakát,

Cserébe nem kérek tõled semmi mást:

Vigyázz rám! Látod,gyenge vagyok,

karodba bújva ébren is álmodok.

Te lehetsz,aki hozzám ér,

Akit a szívembe zárok,ha eddig elér.

Gyere már,kinoz a vágy,

Hidd el végre:nem kell senki más.

 

 

                   

                  Magic of Music - Ilyenek voltunk

      

                      

Előtted nem titok,hogy nem voltunk angyalok,
És úgy is ha nem fájna semmi kín,
Táncoltunk az öröm romjain.
De néha éber reggeleken tudtuk,hogy vár ránk a szerelem!

Ilyenek voltunk,vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk és marad egy jel amit itt hagyunk ha indulni kell.

Nem féltünk semmitől,bár száz tervünk összedőlt,
Mi mégis észrevétlenül tűrtük,hogy arcunkra ránc kerül.
De néha éber alkonyokon tudtuk,hogy vár ránk a nyugalom!

Ilyenek voltunk,vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk és marad egy jel amit itt hagyunk ha indulni kell!

Ilyenek voltunk,ilyenek voltunk,emlékezz ránk!
Ilyenek voltunk,ilyenek voltunk,emlékezz,emlékezz ránk!

Ilyenek voltunk,vadak és jók,
bűnösök közt is ártatlanok.
ilyenek voltunk és marad egy jel amit itt hagyunk ha indulni kell

                  Children of Distance - Karjaidban meghalni

                                   

                      

 Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

1. Versszak: (Horus)
Egyszer, régen volt egy lány, akit szívből szerettem,
Nem érdekelt senki, de érte bármit megtettem.
Magával ragadott és ellenne semmit nem tehettem,
Érte sok rossz dolgomat a föld alá temettem.
Sok-sok hónap eltelt, vidáman és boldogan,
Szerettük egymást, kitartottunk egymás mellett jóban-rosszban.
Az ő nevét lehetett hallani minden mondatomban,
Akármikor kellett futottam hozzá azon nyomban.
De rájöttem, hogy gond van, közöttünk bomba robban,
Azt mondta, hogy már nem szeret, na akkor voltam bajban.
Veszekedések, sírás, hirtelen jött a szakítás,
Egyenesen egy drámába illő volt ez az alakítás.
Idegileg is megviselt és eltávozott a lelkem,
Elhagyott az a lány, akit a legjobban szerettem.
Kiborultam, sírtam, és csak ezt hajtogattam neki,
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni.

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

2. Versszak: (Shady)
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni,
Csak Veled szeretném a kis életem elcsalni,
Számtalan éjen voltam mélyen
Sok napon át feküdtem kábán
Csomót keresve a kákán, de el én futottam gyáván,
Nem tudok másra gondolni szíved elrablóját látván,
Titkon annak örülnék, ha cédulát láthatnék a lábán,
Persze Neked, azt kívántam sok sikert,
Közben úgy éreztem magam, mint egy kivert
Kutya, aki vérbe fagyva, bár élve hagyva vár, hogy valaki befogadja.
A vád bánt kérges szívemből egy darabot lehánt,
Én látom, ha vérzel, és ha ebbe a darabba nézel,
Te is láthatod szerelmem, szerelmem nem vész el.
Nem akartam, hogy belém láss, de most rá visz a kényszer.
Maradj velem örökre és ha rosszat érzel
Kapaszkodj belém két kézzel, akkor nem lesz vészjel,
De elérni csak úgy fogsz, ha szívvel látsz, nem ésszel.

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

I keep looking for something I can't get
Broken hearts lie all around me
And I don't see an easy way to get out of this

3. Versszak: (Horus)
Azt kívántam magamnak, hogy az utcán vérbe fagyva,
Haljak meg mindenkitől távol, magányosan kitaszítva.
Ültem a teraszon a cigit kartonszámra szívva,
Az öngyilkosság gondolatát mindig az agyamban tartva.
Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör,
Elegem volt már abból, hogy én voltam a szemetes vödör.
Amibe beledobhattál bármit, mondhattál rá bármit,
Hozzám mindig jöhettek hisz vigasztaltam bárkit.
De én nem kaptam ezt vissza mikor rám szakadt az égbolt,
Mindenki csak basztatott és rosszabb lett mint volt.
Már csak egy fekete folt, hisz már nagyon régen volt,
Akadt olyan ember, aki barátként csak előre tolt.
Egy lányhoz szólok most akit még nem találtam meg,
De ezen a gyönyörű földön akad még rengeteg.
Remélem egyszer rátalálok és vele együtt a boldogságra,
Soha ne bízd el magad ez a történet tanulsága.

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

 

                 Children of Distance - Beforratlan sebek

 

 

Refrén:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

1. Versszak (Horus)
Könnycsepp fut az arcomon, ha az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekinteted nem veted,
Fájdalmat kapok reggel beforratlan sebekkel ébredek, 
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra, a dicsőítő szóra,
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra.
Egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled.
Vérzik a szívem, ha a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Tested megremegett, de én megfogtam két kezed,
Szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.

Refrén:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

2. Versszak (Carp-E) 
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány, akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt

Refrén:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

3. Versszak (Shady) 
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és mikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám,
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám.
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké,
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél.
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben,
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
Az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.

Refrén:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

 

 

                  Children of Distance - Gyülöllek

                           

 

1. Versszak: (Carp-E)
Gyűlölöm, hogy úgy csinálsz, mintha nem is lennék,
Szemtől szembe elmondani nem merted, így tessék,
Elmondok most mindent, bár tudom ezt nem akarod,
És tudom, hogy az érzés ott van, de magadnak is tagadod.
De nekem még az mindig fáj, hogy nem válaszolsz soha,
Hiába is vártam, tudtam én vagyok ostoba.
Nem kértem, hogy mondj igazat, azt sem kértem hazudj,
De remélem, hogy nem engedem, hogy nyugodtan aludj.
Megérdemled, te is tudod, mert hiába is kértelek,
Úgy sem számít mit mondok, így most nem is féltelek.
Ha végig hallgatsz megérted, hogy miért szólt minden rímem,
Én mindig téged akartalak, de rájöttem, hogy így nem.
Csak azt akartam te is tudd, nem tűnt el nyom nélkül,
A seb amit te okoztál majd megöl engem végül,
De minden szavam lepereg, bár tudod, érted könyörög,
Rám se nézel, meg se hallgatsz, csak kimutatod közönyöd.

Refrén:
Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!

2. Versszak: (Őzi)
Jó barátok voltunk, minden felé együtt mentünk
Most nézd mivé lettünk! Egymás elől menekülünk
Csupán azért, mert megpróbáltam szeretni
És borús napokon is, önfeledten nevetni
Jól indult el minden, majd megbeszéljük persze
Két sör mellett ülve, néztünk fel az égre
Nagy fordulatot vettél, a kérdést fel tetted
Hogyha szemét lennél választhatnék barátnőm és közted
Ekkor robbant szét minden! Nah Őzi mit tegyél?
Csak erre nem számítottam, bármit is hinnél
A gyűlölettől izzik most mind a két szemem
Én bíztam bennetek, de hát úgy látszik tévedtem.
Beteg lettél, engem is gyötört legbelül,
De mondd, ki volt még így melletted a barátnődön kívül?
Most se barát, se lány, lassan be is kattanok,
És gondolkozzatok el azon, hogy elértétek célotok!

Refrén:
Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!

3. Versszak: (Shady)
Tudom szánalmas vagyok, meg hogy a testem-lelkem nyomor,
Remegő térd, beszűkült gyomor, ezt adta a középiskolai pokol
Komor, konok, mocsok világ, ahol rengeteg a rohadt szemét,
Most meg az árnyékomtól is remegek, még megfizettek ezért!
Féltem az összes naptól, attól mi történik holnap,
Hogy a szünetekben vajon majd melyik szekrénybe pakolnak?
Hátul voltam a sorban, mindig én feküdtem porban,
Mindig egyedül ültem a padban, mondd ezzel kinek ártottam?
Itthon bezárkóztam a szobámba, sírtam egész este,
Könnyektől fájt a fejem, megoldást álmaimban kerestem.
Keseregve, százszor megalázva, beletiporva a sárba,
Most meg mindenki csak néz, nem érti miért vagyok mindig árva!
Engem nem lehet szeretni! Egy bolond kisgyerek vagyok,
Egy kurva mártír, talán még máglyát is kapok,
De most már a láng sem fog, mert bennem él a tűz,
S míg a bosszúvágy ég bennem addig van mi hajt mi űz!

Refrén:
Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!

4. Versszak: (Horus)
Szeress vagy gyűlölj, én komolyan mondom leszarom,
Hidegen hagy a szöveged, nyugodtan bekaphatod az alkarom,
Karambol az öklömmel, mi más lenne a mese vége,
Ha velem kezdesz te faszkalap én egy fél perc alatt teszlek félre!
Mi történik, miért remegsz, nemrég nagyobb volt a pofád,
Egyszer bulldog voltál, most meg teszed nekem a kiscicát!
Emlékszel rá, mikor még én voltam a sokkal gyengébb?
Belém rúgtál, rám nevettél, így szóltál: köcsög kell még?
Most itt állok, mégis rémültnek látszol,
Várjunk, közelebb lépek lehet, hogy csak a szemem táncol.
Nézz rám, idenézz, ne tekintgess félre,
Hülye voltál, elcsúszol, de te hívtál a jégre!
Évek óta vártam már a találkozást testvérem,
Nem marad el a poén, most már a viccet végig mesélem!
Bamm! Itt a csattanó, de te miért nem maradsz állva?
Ha az élet hozzád túl jó fej, majd én leszek szemétláda!

Refrén:
Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!

Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!

 

                    Children of Distance - Sivatag 

 

1. Versszak: (Shady)
Hűs reggelen a szél faleveleket sodor
A járdán, sárgán, mind zizegve fél
Megfakult képek sorozatát látom
Ahogy tüzes emlékeimre ráfagy a dér
Elhidegültünk, a szívem se forró
Úgy érzem magam, mint egy elszáradt kóró
Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom
Azt látom néha szinte idegen a családom
Ez mind az én hibám, mindenért bocsánat
Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat
Sötét és hideg nincsenek emlékek halomban
Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban
Érzelmeim tengere befagy, és kiapad
Nem vagyok más, csak egy kiszáradt sivatag
Csak most érzem tettem, szörnyű oldalát
Úgy sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda rád
Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg
Hogy itt legyél velem, neked nem éri meg
Pedig én is vágynék már, akarom, kérlelem
Ha kibírsz még engem, kérlek légy velem…

2. versszak: (Carp-E)
A régi barátságunk nyomába erednék
De úgyis letagadnád, ha megtehetnéd
Hibáztatjuk egymást, vagy csak te engem
Megnézném, mit tennél te a helyemben
De nevess helyettem, én meg majd sírok
Ahogy eddig is a büszkeséged mögött lapítok
Mindig oda bújtál, mert számodra az menedék
A dühöm megvan, nem számoltam le vele még
Hogy rólad szóljon, meg sem érdemled
Felesleges most magad mellet érvelned.
Mi történt velünk, miért lesz a zárszó ez?
Amit leírok, még emléknek is fájó lesz...
Úgy intek búcsút a régi barátoknak
Mint akik a végén csak azért találkoztak
Egy kézfogás nem más, ennyi ami megmarad
Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad
Visszatartott eddig a sok szép közös emlék
Magamnak se bocsátanék meg, ha olyat tennék
Hogy bemocskolom azt, ami bennem sivatag
Csak nézz magadra, már tudod neked mi marad...

Refrén:
Ha tudod mondd meg ki vagyok, 
De nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem
Egy darabot…
Egyedül maradok…
Az üres sivatagba nézve,
Merre haladok?

3. Versszak: (Horus)
Lelkem üressé válik, mikor a múltra gondolok,
Érzem, az ég felé hiába fordulok,
Fájdalom gyötör, de én már csak legyintek
A harag segít, fekete könnyeket hintek
Belém fúrta magát, egy átkozott emlék,
Még előttem van ahogy megszorít, de mennék.
Tenném, hajtanék, csak láncok,
Fogva tartanak, és hiába játszok,
Egy sötét lap baljósan néz most rám,
Nevet, mint én még hajdanán.
Eszembe jutnál, de csak magamnak hajtanám,
Soha nem léphetsz be szívemnek ajtaján.
Dögöljetek meg! Nem gondolok rátok!
Kikre még egyszer azt mondtam barátok.

Oldal: Zene szövegek...
Szia minden kedves látogatónak!:) - © 2008 - 2024 - moncyka.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat