"Az ember erõs,de a szíve megszakad,ha akit szeret,szeretni nem szabad" "Egy õszi délután te is ott fogsz majd sírni,kisétálsz a temetõbe a síromat megnézni! A síromnál két madár bánatosan zengi,itt nyugszik ki veled boldog akart lenni!" "Nem az a fájdalom,sírni,zokogni,hanem a fájdalmat mosolyba folytani. Az ember erõs,de a szíve megszakad,ha azt kit igazán szeret,szeretni nem szabad." Fáj,hogy ennyire szeretlek,mert ha rádnézek,látom,hogy ez téged hidegen hagy." "Tudom,nagyon tud fáji egy váratlan szó,s kiderül,Õ már mást szeret,és csak meghalni volna jó." ,,Újra a régi helyen jártam,azon a füvön,melyen veled álltam.Én néztem egyedül a csillagokat,akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már,tovatünõ emlék,boldog,visszatérõ facér kép. Magányosan néztem a csillagokat,és sírva suttogom:Gyere vissza!`` "Te gyújtottad a szívemet lángra,aztán lelketlenül tiportad a sárba. Ha meg tudtad tanítani,milyen az élet,tanítsd meg azt is,hogyan kell feledni téged!" "Ha felhõket nézem,bánatomban csak arra tudok gondolni,hogy tiszta szívembõl szeretnélek magamhoz láncolni!" "Van egy álom,mely szívemben él,mely rólad szól és lelkemhez ér. Két karod átölel,szád a számhoz ér,de csak a vágy marad az álom véget ér!" "Kimegyek a temetõbe pihenni,oda,ahol a szívem megszünik dobogni. Mert azt mondják,ott is van így élet,ott sem tudnék mást szeretni,csak Téged!" "Miért emésztessz szerelmem? Mikor tudod,nincs remény.Akit én szeretek,mást szeret,s nem lehet enyém!"